Az áfa egy hozzáadottérték-adó, amelyet az áru ára tartalmaz. A gyakorlatban ez így néz ki: amikor a vevő fizet egy termékért, akkor fizet a termékért és az áfát is. Az eladó az áru pénzét megtartja magának, az általános forgalmi adó összegét pedig az államnak adja.
Az áfa annyira behatolt mind az eladó, mind a vevő mindennapjaiba, hogy gyakorlatilag észre sem vesszük. Természetesen addig, amíg nem találkozunk a pénzügyi kimutatásokkal, nem nélkülözhetjük az áfa-számítási ismereteket.
Hogyan jelent meg az áfa
Az adók megjelenésének pontos dátuma (a fogalom általános értelmében) sajnos nem ismert. Feltételezhetjük, hogy az állam fogalmának megjelenésével együtt jöttek az adók. Itt az elv egyszerű: az ember dolgozik, és nem fél vagyona, családja, mestersége biztonságáért – ezt az állam garantálja számára. De ezért a szolgáltatásért fizetni kell, és itt jönnek be az adók.
Minden idők és népek egyik leggyakoribb mestersége a kereskedelem volt. Természetesen az állam mindig is ki akarta venni a részét ebből a jövedelmező üzletből. De a kereskedők hozzáértő emberek, ezért a legtöbb kereskedelmi tranzakció ott zajlott, ahol az állam szeme nem lát. Valamit tenni kellett ez ellen. Elsőként az adóterhek áthelyezése az eladóról a fogyasztóra jutott eszembe. Ebből a lakossági kategóriából adót venni sokkal egyszerűbb.
Németországban jelentek meg az első előfeltételek az áfa olyan formában való megjelenéséhez, ahogyan azt most ismerjük. Az év 1919 volt, nem túl kedvező időpont a német iparos, Wilhelm von Siemens számára. Éppen hatalmas veszteségeket szenvedett el, és ravasz tervet dolgozott ki, hogy az összes pénzügyi költséget egy védtelen vásárlóra hárítsa. Így született meg az áfaprojekt, amit egyébként a Siemensnek nem volt ideje megvalósítani - a gazdag iparos elment. De a munkája, ahogy mondani szokás, folytatódott.
A francia pénzember, Maurice Loret újjáélesztette a hozzáadottérték-adó gondolatát. 1954-ben emlékeztette kormányát, hogy nem kell "újra feltalálni a kereket", egyszerűen csak élni lehet a Siemens ötletével, miszerint minden államban eladott dolgot lehet megadóztatni, és nem az eladót, hanem a vevő ténylegesen fizetne.
Az ötletet lelkesedéssel fogadták, de Franciaország pragmatikus kormánya meglehetősen óvatosan közelített hozzá: kezdetben az áfa bevezetésének gyakorlatát az egyik francia gyarmaton – Elefántcsontparton – vezették be. A kísérlet pozitív eredménye után pedig magában Franciaországban is elindították az áfát.
A szomszédok tapasztalatait tanulmányozva, többek között az adóbeszedés terén, a szomszédok követték Franciaországot, és korunkra a világ 137 országában már gyökeret vert a hozzáadottérték-adó beszedési rendszere.
Érdekes tények
- Néhány országban, például Kanadában és az Egyesült Államokban nincs áfa, de szinte mindegyikben van forgalmi adó. A gazdag természeti erőforrásokkal rendelkező arab országok is megbirkóznak áfa nélkül: Omán, Kuvait, Bahrein, Katar.
- Németországban az áfa analógját Szászországban vezették be a 18. században.
- A legmagasabb áfa: Magyarország, Dánia, Norvégia, Svédország és Izland (24,5% és 27% között).
- A legalacsonyabb áfa: Jerseyben, Malajziában, Szingapúrban, Panamában és a Dominikai Köztársaságban (3%-ról 6%-ra)
- Egyes elemzők az áfát egy "globális összeesküvés" elemének tekintik.
- Egyes országokban (több mint 50-ből) van adómentes rendszer – ÁFA-visszatérítés, ha árut vásárolnak szaküzletben. A rendszer a nem rezidensekre érvényes, az ország elhagyásakor visszaigényelhető.
- Sok országban az áfa az állami költségvetés gerincét képezi. Például Franciaországban az adóbevételek az ország teljes GDP-jének több mint 46%-át teszik ki. Ennek az összegnek jelentős része általános forgalmi adón keresztül realizálódik.
A hozzáadottérték-adó aktív elosztása bolygónk országai között bizonyítja, hogy a rendszert hatékonynak ismerik el. Az állam gazdasági jólétét korántsem mindig az áfa összege alapján ítélhetjük meg, de a jóváhagyott áfakulcsnak mindenképpen van egy bizonyos jelentése.
